Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub

Lezajlott az  egyesület 19. találkozója november 12.-én, s megint elmondható: újra rekordot döntött az érdeklődők száma.

A Dreher Sörgyárak Zrt. jóvoltából  sosem látott tágas helyszinen, a gyár nagy előadótermében  találkoztak a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Egyesület tagjai és más érdeklődők a 2011.év őszi csúcseseményén.

Ilyen happening még sosem zajlott sörüzemi körülmények között, így szokni kellett a helyi módit –regisztrálás a kapuban, gyerekeknek nincs bemenés apával -, amibe viszont a négy fajta sörrel vendégelés  is beletartozott. A vendéglátók mindezen kívül még bőségesen elárasztották a sörös vadászokat mindenféle történelmi tárggyal, ami a gyűjtőknek nyálcsorgató: negyven évvel ezelőtti címkékkel, alátétekkel, dobozokkal, és korabeli ajándéktárgyakkal.

A reggel nyolckor kezdődő berendezkedést követően hamar benépesült a jókora helység, ki-ki lihegve vonszolta föl málháját, több dobozgyűjtő gondolt arra, hogy áttér címkére… A klub tagjain kívül feltűnően sok vendég érkezett, a magyar mellett lengyel, szlovák, német szó is hallatszott innen-onnan. Beindult az élet, a lelkes gyűjtők rávetették magukat egymás kincseire, díszes, száz éves üvegek, féltve őrzött, kissé fakó címkék, színes kupakok, alátétek, naptárak, képeslapok garmadái tornyosultak az asztalokon, és kutató tekintetek sasolták  a még megkaparítandó értékes darabokat.

A kavargás egyre nőtt, midőn tíz órakor a Dreher részéről Fertetics Mandy fenntartható fejlődés-vezető köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően az egyesület életének ünnepi pillanata érkezett el el, átadásra került „Az év gyűjtője „ –cím, majd újra eltűntek a kutató fejek a dobozok, albumok mélyén, hogy ki-ki bővítse a maga halmazát. Az anyag nem vész el, csak egy másik asztalra kerül, ahogy azt az effajta népség credoja tartja.

A vendéglátók kihelyezték közprédának azt a konténernyi öreg sörösdoboz-hegyet, amelyről aligha lehetett elképzelni, hogy elfogyasztja e sáskahad – két óra múlva mutatóba sem maradt belőle.

Zajlott a szerencse megkísértése apró szelvények útján, a tombola tárgyainak javát szintúgy a bőkezű sörgyáriak juttatták a pultra. A lankadatlan dúló csere-bere rohamai között olykor a csaphoz lépett valaki, hogy egy hétfői, vagy csütörtöki ebédjegyet beáldozzon korsó sörért: ugyan, milyen lenne mára az a hétfői főzelék, feltéttel ?  Dél multával többek a történelem nyomába eredtek, indulván a gyár múzeumába szervezett túrára.

A rajcsúr a piaci parketton a tetőfokára hágott, vakuk villantak, újságírók, tévé-stáb, érdeklődők, új fiúk, lelkes pártoló feleségek színes keveréke áramlott-morajlott. Az elégedettség hangjai töltötték meg a termet. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a délután két órás záráskor valósággal kisöprűzni kellett a nem lankadó gyűjtőket – akiket az eddigre teljesen leszívott sörkészlet sem tántorított volna el a maradástól.

Abban viszont mind egyet értettek, hogy ilyen jó helyen, ily sikeres  találkozón még aligha vettek részt. Köszönet érte.

Kovács András

ez a reklám helye

nagycsoportosok